Ilyen átfogó témáról röviden csak képeket lehet felvillantani. Azt, amit a KALOT működésének első 10 évében dolgozott és utána negyven évig szenvedett pár sorban elmondani nem lehet.
    A KALOT úgy kezdődött el P. Kerkai Jenő verbuválásában, hogy lelkigyakorlatra hívott két kiszemelt munkatársat és azt mondta nekik "Jöjjenek, segítsenek nekem felemelni a magyar népet!". Ez volt mindig az ő verbuváló mondata. Hozzátartozik a történethez, hogy P. Kerkai akkor fejezte be tanulmányait és a szegedi egyházmegyeközi szemináriumban kapott teljes napot kitöltő beosztást. Azzal a munkával, melyre munkatársakat toborzott ő maga csak hétvégeken tudott foglalkozni.
    A verbuváló mondat 1940-ben, Észak-Erdély visszacsatolása után, amikor ott is elkezdték szervezni a KALOT-ot, a szilágysomlyói rendőrkapitány lejegyzése szerint P. Nagy Töhötöm, a jezsuita munkatárs megfogalmazásában, már így hangzott: "Valláserkölcsi alapon Krisztusibb embert, műveltebb falut, életerős kis egyedeket, önérzetes magyarokat akar nevelni a KALOT. E cél érdekében szükséges a köztudatba vinni az álszent pietizmus helyett "az igazság vallását". Nem rózsafűzéres és miatyánkot mormoló, de ugyanakkor szociális vonatkozásban krisztustalan vallásosságra, hanem a krisztusi hitet és igazságot és élet gyakorlati valóságában élő keresztény világszemléletre van szükség. Az egyház minden időben megtalálta az idők szükségletéhez mérten azt a módot, amelyen át a tiszta keresztény vallásosságot gyakorolta. A ma szükséglete a szociális vallásosság." A két fogalmazás között nincs ellentét. Az utóbbiban bővebben ki van fejtve a cél, mely változatlanul így hangzik: felemelni a magyar népet.

Hogyan akarták ezt a KALOT szervezői elérni?

    P. Kerkai első munkatársai segítségével egy négyes programot fogalmazott meg, melynek szervesen összefüggő elemei, egy-egy jelszóba öntve az egyszerű emberek számára is érthetően, úgy hangzottak, ahogy még a rendőrkapitány is egy hallásra megértette: Krisztusibb embert! Műveltebb falut! Életerős népet! Önérzetes magyart! Akartak nevelni a magukra hagyott tehetséges magyarokból. A rendőrfőnök pontosan érzékelte, hogy a KALOT program nem valami vallásos jámborságba öltöztetett szociális-kulturális érzés, hanem olyan életprogram, amelyben mind a négy irányzat egyformán fontos. Ma úgy gondolnók: nem valami új lelkiségi irányzatot akartak bevezetni, hanem egy életformát, melyben ezek az elemek dominálnak, a krisztusi életeszmény, a saját kultúra fejlesztése, a megélhetés biztosítása, a helyes nemzeti érzés. Ők pontosan tudták, hogy az az ember, akinél hiányos a kultúra, ki van szolgáltatva másnak.
    P. Kerkai ezt egyszer úgy fogalmazta meg: Jaj a magyarságnak, ha olyan igénytelen, ha csak olyan műveltségre tesz szert, mint a cigányok, mert akkor a magyar a saját országában csak szolga-munkát végezhet. Meg kell tanulnunk élni itt és boldogulni. Az életerős nép program az anyagi boldogulást és az életképes, az életet szerető családot jelentette. "Önérzetes magyar" a KALOT elgondolásában az, aki tudja, hogy mi ő maga, mi a saját kultúrája. A hiteles magyar öntudatot sugallta az akkori korszellem is, gondoljunk Kodály munkásságára vagy a népi írók műveire. Ma valódi önazonosság tudatról beszélhetnénk 1935-ben, amikor a KALOT elindult nem volt ugyan még diszkó-kultúra, de volt más romboló hatás, s tudjuk, hogy Kodály is nagyom nehezen tudott csak elismerést szerezni az igazi magyar kultúrának, mert a nép annyira ki volt már forgatva a saját kultúrájából.